Rég látott ismerősök első találkozáskori, nálam arckaparással végződő kérdése, vagy elrontott beszélgetéskezdeményezési kísérlete, amit általában az első másodpercben vízbe fojtok, egy szóval. Nincs. Erre alkalmi beszélgető partnereim általában néhány másodperc kínos elmélkedéssel töltött pillanat után kinyögött, iszonyatosan szánalmas, hát de miért? Kérdésre már csak szemöldökömet ráncolva szoktam odakaffogni, hogy a rövidebb vagy a hosszabb választ szeretnéd?

Választ természetesen nem várok így én választok. A rövidebbet, általában, mert a hosszú nem szokott senkit sem érdekelni. Láttad a macskajajt? Kérdezem, ex filmeshallgatóként rögtön populárissal támadok. Persze, emlékszel az öreg Gargabácsi idősebb ...

Jó ideje nem írtam jó kifogás sosem rossz alapon hazudhatnék valamit azonban tényleg sok minden történt az óta. Új házba költöztem, elkezdtem kidolgozni az új immár máltai székhelyű cégem üzleti  és marketing tervét. Valamint elmentem szokásos évente tartott kétheti nyaralásomra Magyarországra. Ezek az utak mindig nagy várakozással telnek várom látni családom barátaim, alapvetően gyönyörű országom a szép leányokat finom borokat erős pálinkákat. Jó néhány éve külföldön élek de mindig nagy bennem a várakozás amikor haza megyek. Várom azt hogy változzon valami az emberek mentalitásában kicsit lazuljon ez a mindent körülvevő túlszabályozottság ami rányomja a bélyegét az ember mindennapi hangulatára amitől mi Magyarok , ...

Van egy kép, ami régóta bennem él, nem tudom, lehet hogy valami filmből vannak a részletei, és az agyam csak összeollózta egy mozgóképpé az egészet. Fehér homokos tengerparton sétálok valami minimál bőr pacskerban világoskék rövidgatyában fehér ingben. Kb 50 és 60 év közötti vagyok egynapos borostámon csillan a lemenő nap fénye, szememet kamu rayben védi. Határozott léptekkel haladok a tengerparti bárom felé. Végtelen nyugalmat érzek. Hallom a tenger halk hullámait. Egy két tengeri madár hangját. Lágy szellő frissíti a parti atmoszférát körülöttem.Boldog vagyok.

Ezt a képet sokszor felhasználtam már egyrészről a dohányzásról való leszokás során, másrészről az idősebb kori énképem idealizációjához. Nincs ebben ...

Mesélek egy vidám kis történetet utolsó évfolyamos egyetemista voltam, amikor azon elmélkedtem a koliszobában a reggeli vajas kifli instant kv tekert cigi kombóm mellett , hogy lassan ideje lenne véget vetnem csodálatosan  és hamisíthatatlanul egyetemista éveimnek.

27 éves voltam 7 éve jártam már egyetemre. Kezdtem úgy erezni hogy összenyomnak a falak. Boldog évek voltak ezek rengeteg buli pia hosszúlábú parfüm felhő. Néha egy egy oktató meg kérdezte , hogy mit gondolok a könyvének bizonyos fejezetéröl, aztán a válasz alapján kaptam valami jegyet, ami vagy megfelelt vagy nem. Azt hiszem első év után már tudatosan kiirtottam magamból a javítási lehetőséggel élés parányi szikráját is, igy szinte mindig megfelelt amit beírtak. Ha ...

Tizenhárom voltam és dagadt.

Ha felidézzük magunkban azokat az időket jót mosolyoghatunk ,a világ legnagyobb problémája egy röpdoga volt és az hogy az osztálytársadalmi hierarchiában hol helyezkedunk el. Ki a padtársunk, és hogy a lány, akinek tegnap virágot vittünk meg csokit, mi a büdös francért mondta azt h nem jön el velünk egy szaros moziba amit amúgy is az én szüleim finanszíroztak volna. A kis buta nem tudta még akkor az ingyen olcsóbb elmélet megrendíthetetlen igazságát. Gondolom azóta már megtanulta, és alkalom adtán használja, használta is. A nevedre már rég nem emlékszem ifjú hölgy azonban a szituációt és az érzést azóta is kristálytisztán feltudom idézni.
Ez volt az a korszaka az életemnek amikor 100 %az érdekelt hogy ...

18 voltam nyár volt, olyan baszott fullasztó forróság, amikor a kigombolt ing rátapad a testedre és érzed, hogy ahhoz sincs erőd, hogy fel kellj a kis sámliról, hogy a hűtőből kivegyél egy palack hidegvizet.

Emlékszem izgatott voltam vártam hogy sms-t kapjak, hogy felvettek e az egyetemre. Mostohaanyám valami kaját főzött. én az erkélyen cigiztem és bámultam a bárányfelhőket. Ahogy általában, ha nem volt más érdekesebb dolog a látómezömben.

Tegnap már elküldték a felvételi pontszámomat, ami nem volt éppen rossz, de nem volt a maximálishoz közelítő sem. Egész jó esélyt feltételeztem magamnak, hogy a szeptember már Pécsen egy koleszban érjen és hogy néhány nagyon-nagyon bölcsész év után boldogan bocsássam magam egyenes ...

Prológus

Nem tartom magam különösebben különlegesnek, vagy szerencsésnek bár mások szemében annak tűnhetek mivel egy szigeten élek, ahol megszokott látvány az ember magas kaktusz és a vaskos pálmafa. Egy olyan országban ahol a helyiek nyelve a legtávolabbi mikro darabkájában sem hasonlít az anyanyelvemre, ahol az angol hivatalos nyelv, de szinte senkisem beszéli egy kisérettségizett szintjén. Ami sok tekintettben inkább közelebb van Afrikához, mint europához. Hogy mit keresek itt? Egyszerű Önmagam  

 Egykor Én voltam babilon leggazdagabb gyereke 

30. születésnapján az ember számot vet arról h ki ö és hová tart. Ha egy cigi erejéig is, de visszatekint az addigi életére a sikerek és kudarcok végeláthatatlan sorára.

...